Kérdését, véleményét, információit írja meg nekünk a következő címre:

alternativa.news@yahoo.com
 

Nagyvilág • Élő példa • Képzések • Közösségi kapcsolódás • Megtartó múlt

 
 

Kecske is, káposzta is

Created 10-09-03 23:39 | Last change 10-12-29 15:37

Kecske is, káposzta is

Bundafüles a vadnyulaktól tudta, hogy a kecske is nagyon szereti a káposztát. Egyszer pedig, még bocs korában, ezt hallotta Brumi keresztapától odúfosztogatás közben: „Csak a mézhez nyúlj, fiam, a méheket ne bántsd. Okosan kell ám gazdálkodni, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon."

Annakidején sehogy sem értette a talányos szavakat, s az igazság az, hogy még most sem tudta elképzelni, miként lehetséges úgy gazdálkodni a máséból, hogy senki ne járjon pórul. Hiába mondta Brumi keresztapa, hogy a kecske is meg a káposzta is, ha egyszer azok a szegény méhek egész nyáron szorgosan gyűjtögettek, aztán meg ottmaradtak az üres odúval.


Vakációs sorozatunkat a kolozsvári Waldorf iskola tanítványai, illetve az iskola által rendezett nyári táborban résztvevő gyerekek rajzai illusztrálják.


Ezen töprengett éppen, amikor a folyóparthoz ért. A másik oldalon öreg révész vakarta a fejét apró csónakjában, hogy miként szállítsa át a várakozó utasokat. Nem csak az volt a baj, hogy a keskeny ladikba rajta kívül egyszerre csak egy utas fért, hanem az is, hogy éppen egy farkast, egy kecskét meg egy káposztát kellett a folyó másik partjára juttatnia.

Ha a farkast viszi át elsőnek, mire visszatér, nem lesz káposzta. Ha pedig a káposztával kezdi, akkor nem lesz kecske. Beültette tehát először a kecskét, s átevezett vele. Eddig szerencsésen megmaradt a kecske is meg a káposzta is, de azután megint nem tudta, hogy mitévő legyen. Ha átviszi a farkast, az megeszi a kecskét, míg visszajön a káposztáért. Ha pedig a káposztát viszi át, a kecske eszi meg azt, míg visszajön a farkasért.

Miután jól meghányta-vetette magában a dolgot, előbb mégis a farkassal indult neki, de mikor az odaát kiszállt, a révész nem üresen tért vissza, mint előbb, hanem újra csónakjába ültette a kecskét, s visszahozta ugyanoda, ahonnan átvitte. Ott szépen kitessékelte őkelmét, és most a káposztával evezett át a farkashoz. Végül pedig még egyszer visszatért, hogy másodszor is átvigye a kecskét.

Igen ám, de mikor ezzel is megvolt, már megint egy oldalra került a kecske, a káposzta és a farkas. Úgyhogy a révész kezdhette elölről az egészet, és hiába öregedett bele, még mindig nem tudta abbahagyni.

Bundafülesnek belefájdult a nagy kerek kobakja, míg végül megértette, hogy csak úgy maradhat meg a kecske is meg a káposzta is, ha a szegény révész kegyetlenül megfizeti az árát: nemcsak hogy kétszer kell átvinnie a kecskét fáradságos evezéssel, hanem hát örökre arra ítéltetik, hogy megállás nélkül hozza-vigye az összeférhetetlen utasokat.

Sehogy se tetszett neki a dolog, s gondolataiba merülve továbbindult, hátha talál valami jobb megoldást. Ahogy bandukolt, magában dörmögve, észre sem vette, hogy egyre közelebb jár a faluhoz. Csak akkor lepődött meg, amikor csaknem beleütközött egy kerítésbe, melynek a résein keresztül szép sorba ültetett káposztafejekre esett a pillantása. Már azt hitte, hogy a szeme káprázik a sok töprengéstől, amikor megszólalt mellette valaki:

- Mek, mek, mek-kéne-mászni a kerítést.

Bizony nem állt ott más, mint egy görbe szarvú, nagy szakállú, széles tőgyű kecske, aki sóváran fürkészte a lécek közötti keskeny réseket.

- Megállj - kiáltotta Bundafüles felderülve -, te vagy a keresett megoldás!

- Mek, mek, mekoldás csak az lehet, aki mekmássza a kerítést.

- Sose búsulj, kecske koma, mászni azt tudok. De itt arra is szükség van, amit te tudsz, mert okosan kell ám gazdálkodni.

- Mek, mek, okosan?

- Úgy bizony! Hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.

- De amík én káposztát látok, sose lakok jól.

- Hát akkor ide figyelj. Én most bemászok, és kiválasztom neked a legszebb fej káposztát. De holnap ilyenkor megint itt találkozunk, s a szarvad közt hozol egy szép kerek sajtot helyette.

- Mek, mek, meklesz! - ugrált örömében a kecske, s alig bírta kivárni, míg Bundafüles visszaért a sűrű levelű, ropogós káposztával. Egy szempillantás alatt felfalta a csemegét, s akkora tőgye lett tőle, hogy alig bírta hazacipelni. Másnap már ott volt, mikor Bundafüles lefele tartott az erdőből, s messziről lehetett érezni a kecskesajt friss illatát. A nagy subájú átvette a fehér sajtlabdát, zsupsz, átlendült vele a kerítésen, és éppen oda tette, ahonnan tegnap levágta a legszebb káposztafejet.

Aztán újra kikereste a legzamatosabb levélgombócot, s már kint is volt megint. A kecske jóízűen elfogyasztotta ezt is, s másnap újra hozta szarva között a sajtot. Ez így ment egész addig, míg a kertből minden káposzta elfogyott, és mindegyik helyére egy-egy szép kerek sajt került.

Bezzeg elcsodálkozott a gazda, amikor kijött megnézni a kertjét. De bizony nem csak ő, mert hét határból jöttek az emberek, hogy megbámulják a kecskesajtot termő híres káposztaföldet. A gazda mindenkinek eladott egy-egy jól kiérlelt, ízes sajtkereket, s alig várta, hogy jövőre is kiültesse a káposztapalántákat.

Bundafüles egy közeli bokorból leste őket, aztán nekiiramodott, s meg sem állt a folyóig, melynek túloldalán a révész megint éppen a fejét vakarta összeférhetetlen utasai körében. Intett a mancsával, és odakiáltott nekik:

- Nem várhatunk itt egész nap, jobb lesz, ha segítünk a révésznek. Farkas koma hozza át a káposztát, majd én visszaviszem a csónakot. Így a fáradt evezősnek csak egyszer kell átjönnie a kecskével. És ha mindenki átjutott oda, ahol lenni szeretne, kecske koma már tudja, miként lakjon jól, hogy a káposzta is megmaradjon. Farkas koma is megtanulta az aranyszőrű bárányoknál, miként rakja tele a bendőjét jó sajt szagú eledellel, hogy közben a tejelő se vesszen oda.

Így történt, hogy a kecske jóllakott a káposztával, a farkas a sajttal, a révész a pihenéssel, a csónak az utasokkal, Bundafüles pedig a megoldással. S csudák csudája, a feladat is megmaradt. Ezért aztán mindenki indult a dolgára, hogy ezentúl okosan gazdálkodjék a többiekkel. Mert ha mindenki segít valamiben a másiknak, akkor neki is mindig segítenek, és soha sem jár pórul senki.

Bundafüles egyenesen a vadméhek odújához tartott, s beültette virágokkal az egész tisztást körülötte. A méheknek így nem kellett messzire repülniük, és sokkal hamarabb gyűlt a méz. Mikor már nem fért az odújukban, Bundafülesnek is gyűjtöttek hálából egy egész nyírfakéreg-deberkével. De nem is mertek ám a rabló darazsak ehhez az odúhoz közelíteni, mert a mackó mézes mancsa félelmetesen csattant a kéregbe fúrt bejáratnál.

Brumi keresztapa biztosan büszke lett volna a tanítványára, aki úgy fogadta meg tanácsát, hogy túltett a mesterén. És a történetünkre is büszke lehetett volna, mert ezt úgy kell ám elmondani, hogy az igazság kecskéje is jól lakjon, és a mese káposztája is megmaradjon.

 

(Berszán István: Bundafüles Subanagy, Koinónia, 2008.)



Kedves Gyerekek!

Ha tetszett a történet, olvassátok el a Mesesarokban található többi mesét is.

 
Berszán István: Bundafüles Subanagy

Szabó Zelmira illusztrációival


A hét darabból álló mesefüzér úgy mutatja be az erdő medve-bölcsét, mint akivel sohasem jár pórul senki. Az egyes epizódok ismert mesékből, fejtörőkből és élethelyzetekből indulnak ki, úgy alakítják azokat, hogy a megoldásban ne legyen vesztes.

 

A kötet megrendelhető a Koinónia Kiadónál


Koinónia Kiadó

400371 Kolozsvár

Szélső (Mărginaşă) u. 42. sz.

office@koinonia.ro

www.koinonia.ro

Ajánlja ismerősének!

 
Name
Email
Comment
Or visit this link or this one