Kérdését, véleményét, információit írja meg nekünk a következő címre:

alternativa.news@yahoo.com
 

Nagyvilág • Élő példa • Képzések • Közösségi kapcsolódás • Megtartó múlt

 
 

Elméd gyógyító hatalma

Created 11-05-01 22:18 | Last change 11-07-28 13:30

Émil Coué:

 

Elméd gyógyító hatalma

 

(Részletek)

 

2. A gondolaterő hatalma

 

A gondolat rendkívül fontos szerepet játszik életünkben. Gondolataink befolyásolják például közérzetünket. Minden ember tudja, hogy a bánat, gond, harag, gyűlölet hátrányosan befolyásolhatja testi teljesítőképességét. Azt is tudjuk, hogy egy kedvező hír összes élettevékenységünket, tetterőnket jelentősen fokozhatja. Teljesítőképesnek és erősnek érezzük magunkat hatására. Ha azonban szomorú hír lep meg bennünket - jogosan mondjuk „lesújtó" hírnek -, akkor megfigyelhetjük, hogy testileg letörtnek érezzük magunkat, és energiaszintünk lényegesen csökken. A népnyelvnek sok találó kifejezése van ezekre az állapotokra. Például „elsárgult az irigységtől". Ma már tudjuk, hogy az irigység máj- és epe-rendellenességeket okoz, és sárgasághoz is vezethet. Az „összetört szívvel meghalni" kifejezés is nagyon találó. Bánattal teli gondolatok a legsúlyosabb veszélynek és károsodásnak tehetik ki a szívet. Azt is szokták mondani, hogy valaki „megdermedt a félelemtől". A félelmet okozó gondolatok valóban megakadályozhatnak minket abban, hogy egy lépést is tegyünk; valóban megdermedünk a félelemtăl. Tehát szervi elváltozásokat élünk át csupán a gondolatok hatására.

Minden olvasó végezhet most egy kísérletet, amennyiben elképzeli, hogy zöld, éretlen, savanyú citromba harap. Akinek egy kis fantáziája van, annak összefut a szájában a nyál ennek az elképzelésnek a hatására. Itt is láthatjuk, hogy csupán a harapás gondolatának hatására megnövekszik a nyálkiválasztás. Jóllehet nincs nálunk citrom, mégis észrevehető szervi hatás keletkezett.

Ha egy éhes embernek valaki ízletes ünnepi ételekről beszél, gyakran ez a válasz: „Hagyd abba, mert összefutott a nyál a számban." Ez az ünnepi ebéd talán már két hete volt; már csak a mesélő emlékezetében létezik. Szemléletes elbeszélésével azonban a hallgatóban megjeleníti az étkezés képét. Ez pedig a száj nyálmirigyeinek fokozott működéséhez vezet.

Meglepő, hogy bár a gondolatoknak nagy jelentőségük van életünkben, mégis oly kevés figyelmet fordítunk rájuk. Úgy gondolkodunk, mintha gondolataink teljesen lényegtelenek lennének. Sőt egy közmondás szerint: „A gondolatok vámmentesek". Rossz lenne, ha mindenért úgy kellene vámot fizetnünk, mint gondolatainkért; a gondolatok erők, amelyek meghatározzák sorsunkat.

Szomorúan kell megállapítanunk, hogy az összes gondolatok 80%-a a gondolkodó fáradozása ellenére nem értékes; legfeljebb 20%-uk fizeti meg az értük vállalt fáradságot. (…)

Általában gondolattalanul gondolkodunk. A gondolatok azonban erők, amelyek feltétlenül következményekkel járnak: mert a gondolatok érzéseket váltanak ki, és az érzések azok, amelyek a hatást okozzák. Ezek a következmények, hatások a természeti törvény feltartóztathatatlanságával és könyörtelenségével hatnak. Tavasszal elcsodálkozunk azon, ahogy a friss zöld feltartóztathatatlanul előtör a száraz ágakból és kopár földből. Jóllehet szemeink a növekedés folyamatát nem tudják érzékelni, mivel az túl lassan történik, de a természet friss zöldbe öltözik. Épp ilyen kevéssé látjuk vagy érezzük a rádióhullámokat, jóllehet kéretlenül és megkérdezésünk nélkül áthatolnak testünkön is. Végtelenül sok olyan dolog van, amit kezeinkkel nem tudunk megfogni, de fel tudjuk fogni. Ami azonban számunkra létfontosságú és nagyobb jelentőségű, mint a növények növekedése és a rádióhullámok, az annak felismerése, hogy gondolataink építő vagy romboló erők lehetnek. Sajnos az ember keveset tud saját gondolatainak hatalmáról. Ebből a tudatlanságból azonban zabolátlan és gondolatnélküli gondolkodás fakad. Egy embernek sem jutna eszébe, hogy egy fél mázsás ládát engedjen a lábára esni. De miért nem engedi ezt? Mert pontosan ismeri azokat a fájdalmas hatásokat, amelyeket ez a cselekedet kiváltana. A jobb megértés kedvéért feltételezzük, hogy a fájdalom csak negyed év múlva jelentkezik, akkor biztosan nem gondolnánk a ládára, ami a mostani fájdalmunkat okozta. Hasonló azonban a helyzet gondolatainkkal kapcsolatban. Az örök sikertelen általában nem gondol arra, hogy sikertelenségéért gondolatait tegye felelősség. Úgy gondolja, hogy a sikeres ember a szerencse által megajándékozott valaki. Micsoda tévedés! Az ok és okozat e világában a „szerencsés esetnek" nincs helye. Az olyan történést, amelynek nem ismerjük előfeltételeit, egyszerűen véletlennek nevezzük. Valójában „becsapódunk"; gondolataink erői azok, amelyek gyakran ezeket a „véletleneket" okozzák. Az olyan ember, aki állandóan a boldogtalanságra, szegénységre, sikertelenségre és betegségre gondol, lehetetlen, hogy boldog, sikeres és egészséges legyen. Ok és okozat! A szerencsétlen flótást ez a gondolat tölti el: „Minden, amibe belekezdek, tönkremegy." Amíg így gondolkodik, tönkre is kell mennie mindannak. Ok és okozat! A siker embere - a sikerre gondol, különben nem lenne a siker embere. A probléma csupán az, hogy gondolataink hatásai olyan észrevétlenül növekednek, mint tavasszal a növények. Észrevétlenül és feltartóztathatatlanul.

Az életünkben lejátszódó események gyökerét egy egyszerű mondatban ki lehet fejezni: minden kifejezetten érzelmi gondolat, amely betölti elménket, meg kell, hogy valósuljon, amennyiben emberileg lehetséges.

Ha azonban azt kell megállapítanunk, hogy az emberiség élvezettel és megható kitartással beszél a betegségről, nyomorról, hanyatlásról és szerencsétlenségről, akkor sajnos azt is el kell ismerni, hogy a világon levő rendkívül sok nyomorúságért saját maga felelős. Ennek egyik fő oka, hogy a gondolatok nem hatnak olyan gyorsan és érzékelhetően, mint a lábunkra eső félmázsás láda. Ha így történne, nyilván megszűrnénk negatív elképzeléseinket. Óvakodnunk kell az értelmetlen gondolatoktól. (…)

 

3. A tudat és a tudatalatti

 

Aki a pozitív gondolkodás - egyáltalán a gondolatok - működését szeretné megismerni, annak abból a tényből kell kiindulnia, hogy lelki életünk két alapvető módon nyilvánul meg. Tudatosan és tudattalanul. Amíg énünk egy része számunkra tudatos marad, addig a másik, hatalmasabb rész tudatunk hullámai alatt létezik. A tudat és a tudatalatti úgy aránylik egymáshoz, mint 1 a 10-hez A tudat és a tudatalatti értelmezése a legtöbb laikus számára problémát jelent esetenként elképzelésük teljesen hibás.

E két fogalom nem egy-egy helyet jelöl az agyban, vagy a pszichében, hanem egy-egy állapotot A „tudatunk hullámai alatt" kifejezést csupán szemléletessége miatt használjuk. Ebből egyenesen következik, hogy a tudatalatti állapotot szinte egyáltalán nem vesszük figyelembe életünk alakításában (...)

A tudatalattihoz számos funkció kapcsolódik.

Módszerünk szempontjából az a legfontosabb, hogy életünk élményeinek hatalmas tárháza. A tudatalattiba merült élmények és információk látszólag „nem élnek", de valójában teljes hatalmat gyakorolnak életünk felett. Kedélyállapotunk szüntelenül változik. A hirtelen eluralkodó melankólia vagy az elsöprő örömmámor mind-mind tudatalatti gyökerekből táplálkozik, és bizonyos határok között állandóan ismétlődik.

Lássunk néhány példát! Vannak olyan emberek, akik reggelenkéntm ár munkahelyük közelébe érve egyre feszültebbé válnak. Talán a gyaloglástól vagy az időjárástól? Nem! Munkájuk sorozatos kudarca, néha a rossz légkör már a hivatalba lépés előtt rávetíti árnyékát a lélekre, más szóval a negatív élmény a tudatba kerül. A tudat alatt lappangó kellemetlen élményt a munkahely puszta elképzelése is aktivizálni tudja.

Ha egy meddő nőnek kedves, pufók gyermekekről beszélünk, ez elegendő ahhoz, hogy mindazt a fájdalmat felszínre hozza benne, amit egykor átélt - abban a pillanatban, mikor felfogta és megértette betegségét.

A házastársak minden házassági évfordulón visszaemlékeznek a „nagy találkozásra", és ilyenkor mindig ugyanazt a kellemes melegséget érzik. Az első pillanatok elképzelése elegendő ahhoz, hogy magával vonja a hozzá kapcsolódó összes élményt és érzést! A tudatalatti tehát aktivizálható.

Egyes emberek világfelfogása sötét, másokról alkotott véleménye rendszerint rossz. Kisebbrendűségi érzésüket cinizmussal, rosszindulattal próbálják álcázni. Az ilyen személyiség tudatalattija megtelik sötét természetű információkkal, és bármit lát vagy hall, csupán diszharmóniát vált ki tudatalattijából. Nem is válthat ki és nem is aktivizálhat mást, mint amivel feltöltötte azt. A pozitívan gondolkodót ezzel ellentétben mélytudata gyakran lepi meg a harmónia és életigenlés érzésével.

A tudatalatti másik fontos jellemzője az egyetemes emberi bölcsesség. A befogadott és tárolt információk a tudat szeszélyeitől és a tudatos állapotra oly jellemző kedélyváltozásoktól mentesen kerülnek értékelésre. Ezért állítják sokan, hogy a tudatalatti mindig érett és számunkra kedvező elképzeléseket hordoz, amelyek gyakran álmok, megérzések, sugallatok formájában jutnak el tudatunkba.

A tudatalatti ugyanakkor könnyen hisz és nagyon befogadóképes. Ha tudatunkat negatív gondolatokkal töltjük meg, idővel tudatalattinkat is elkorcsosítjuk. Az építő hatású, pozitív elképzelések módszeres ismétlése viszont tévedhetetlen, tökéletes „fegyvert" kovácsol a mélytudatból, amely bármikor segítségünkre lesz a létért és az egészségért folytatott küzdelemben.

De milyen hatalma van pszichénk tudat-tudatalatti felépítésének szerveink működése fölött? Hogyan tehet beteggé valakit egy gondolat, és hogyan gyógyulhat meg ugyanaz a személy egy másik, gyógyító gondolattól? Az az elképzelés, amely áthat és ural bennünket, bebocsátást nyer mélytudatunkba. Ezáltal befolyásolja idegrendszerünket, amely minden szervünk és szervrendszerünk felett uralmat gyakorol.

A gondolat elválaszthatatlan szövetségese tehát az idegrendszer. Amilyenné formáljuk gondolatainkat, olyanná formálja az idegrendszer egészségünket.

 

4. Értelem és intuíció

 

Ha a tudatos önbefolyásolás alkalmazása által előnyökre szeretnénk szert tenni, akkor nemcsak az értelemtől kell tanácsot kérnünk. Ha csak erre hagyatkoznánk, igen értékes, bennünk lakó, a megismerésben segítő erőket hanyagolnánk el. Sok ember hajlamos az értelem túlértékelésére. Ezért szükség van tisztázni az értelemmel kapcsolatos tényeket. A tudomány biztosan az emberi értelem legkitűnőbb virága. De Shakespeare joggal állítja: „Több dolog van az ég és föld között, mint amiről a könyvekből szerzett tudásunk álmodhatna." Létünknek csak egészen kis részét tudja értelmünk feltárni. Ha valaki áttanulmányozza az összes tudományt, a végén fel fogja ismerni, mint az ókori Szókratész: „Tudom, hogy semmit sem tudok."

Éppen elég sok ember van, akik azt, amit értelmük segítségével nem tudnak megragadni és megérteni, egyszerűen elutasítják, mint nemlétezőt. Ez az eljárás rendkívül sommás és nagyon kényelmes, de a valóság nem igazolja.

Az értelem a legjobb szolga, amit az ember birtokol. A szolgának azonban sohasem szabad uralomra jutni. A tiszta értelmi beállítottság nem tudja boldogsághoz vezetni az embert, mivel ebben az esetben legjobb erői parlagon hevernek. A legnagyobb kárunk az, hogy megfeledkezünk, vagy eltekintünk a szellem értelem feletti helyzetéről. Amilyen mértékben értékelnünk kell az értelmet, olyan mértékben fel kell ismerünk, hogy vannak bennünk más, különleges lehetőségek, amelyek az értelmet messze felülmúlják.

Ezek a lehetőségek azok, amelyeket az intuíció, sejtés, lelkiismeret, sugallat és hasonló más kifejezésekkel, fogalmakkal szoktunk jelölni. A legélesebb értelem sincs abban a helyzetben, hogy azt, amit intuíciónak nevezünk, megértse, kikutassa vagy pótolja. Ezek a belső hangok, ez a belső tudás nekünk, embereknek a sajátosságunk, de értelmünk számára gyakran idegen mindez. Az intuíciót mindenki birtokolja kisebb-nagyobb mértékben aszerint, ahogy ezeket a képességeket figyelembe veszi és ápolja, vagy elhanyagolja. (...)

De hát ki a feladója ezeknek a titokzatos híradásoknak?

Minden ember, aki foglalkozik saját lelkivilágával, pontosan megérti az intuíció működését. Aki már volt olyan élethelyzetekben, amelyek után szemrehányásokat tett magának, amiért nem követte belső hangjait, szintén tudja miről van szó.

A világ vezető személyiségei, nagy politikusok, hadvezérek, művészek, gazdasági vezetők stb. intuitív emberek. Ennek csorbítása nélkül kitűnő logikával gondolkodók lehetnek. De a logikának sohasem fogják átadni a vezetést.

Gondoljunk a népnyelv kifejezésére: „Finom orra van", vagy „Mindent előre sejt". Minél inkább engedjük kibontakozni e belső hangokat, és minél jobban követjük azokat, annál jobb lesz életünk minősége. Sajnos általában sokkal inkább értelmünket követjük, mint intuíciónkat. Ez a számunkra rendkívül fontos belső vezetés azáltal fejlődik, ha hisszük, teljes bizalommal hisszük, hogy belülről a jóra vezet. Az intuíció az emberi psziché működésének egyik alappillére, a másik fő pillér azonban a hit. A belső vezetés megmutatja nekünk a helyes utat - a hit pedig, segít, hogy gondolataink valósággá válhassanak. (…)

 

6. Babona

 

A babona nagyon értékes segédeszköz számunkra a hit lényegének megértésében. A babonáról azt mondják, hogy tudománytalan, de gyakran pozitív hitet indukál, és ez fontos. Ha például egy fiatalember, akinek a kezén szemölcs van, elmegy egy öreg anyókához, hogy kivetesse vele a szemölcsöt, akkor ez a folyamat a következőképpen játszódhat le: Az öreg anyóka azt mondja neki, hogy telihold idején menjen egy útkereszteződéshez és ásson el ott egy darab szalonnát. Azután induljon hazafelé, és a világért se nézzen hátra, különben az egész dolog hatástalan lesz. A tanács lelkiismeretes teljesítése által a szemölcs biztosan el fog tűnni. Fiatalemberünk mindent pontosan teljesít. Várja a holdtöltét, elmegy az útkereszteződéshez, elássa a szalonnáját, a lehető leggyorsabban hazafelé indul, és gondosan ügyel arra, hogy meg ne forduljon. Szemölcsei valóban elmúlnak.

Hasonló dolog valójában nagyon sokszor előfordult. Természetesen kézenfekvő, hogy a szemölcs nem a telihold, az útkereszteződés, a szalonna és a hazafelé tartó úton történt vissza nem fordulás hatására tűnt el. Csupán a hit volt az, ami ezt az eredményt létrehozta, az a hit, mely szerint az említett feltételek betartása esetén a szemölcsök eltűnnek. Tehát látható, hogy önmagában közömbös, milyen úton valósul meg a hit.

Gyakran találkozunk rendkívül intelligens emberekkel, akik azonban babonásak. Ismertem egy nagykereskedőt, aki pénteken semmiféle üzletet nem kötött, bármilyen csábító is volt az. Ismertem egy másik urat, aki reggel az indulásnál simán megfordította autóját, ha egy macska szaladt át előtte az úton. Pedig biztos, hogy a macskák ártatlan állatok, és nem hoznak szerencsétlenséget az autósra. Azoknak, akiknek az a babonájuk, hogy a péntek szerencsétlenségük napja, azt tanácsolom, hogy másként állítsák be magukat, azaz higgyék, hogy a péntek szerencséjük napja. Ha valaki ezt megteszi, ha ehhez a hithez tartja magát, csakhamar megtalálja az alkalmat annak megállapítására, hogy a péntek valóban szerencsét hoz szerencsétlenség helyett.

Még egyszer mondom, ahogyan a hit létrejön, az önmagában közömbös. Az a fontos, hogy az ember hisz. Így megállapítottam, hogy az emberekben, mégpedig minden körben, éppen úgy mint minden népben létezik a csodákban való hit. A kételkedőt sem zárom ki ezek köréből, ő is hajlamos az ilyen hitet befogadni, ha nem is nyilvánosan.

Ha valahol fellép egy csodadoktor, megfigyelhető, hogy minden társadalmi réteg képviselteti magát a jelenlévők között. Intelligenciától és anyagi helyzettől függetlenül.

A csodákban való hit létezése nagyon elgondolkodtató. Nem lehetne olyan általános, ha nem jönnének létre ismételten olyan sikerek, amelyek igazát bizonyítanák.

A csodában való hitnek van alapja, de a csoda nem kívülről jön, hanem bennünk van az oka. Tényleg lehetséges a betegségek gyógyulása, ha hiszünk a gyógyulásban. Egyedül hitünk a döntő.

Forrás: http://www.scribd.com/doc/6794607/Emile-Coue-Elmed-t-Hatalma

 
Name
Email
Comment
Or visit this link or this one